Már csecsemőkörban kiderülhet a felnőttkori laktóz-intolerancia
NyomtatásMarci anyukája elküldte csecsemőkori laktózérzékenységgel kapcsolatos élménybeszámolójának második felét.
Hihetetlen gyorsasággal pörögnek a napok, hetek, hónapok.
Kettőt pislogtunk és az újszülött Marciból egy éber figyelő izgő-mozgó kisfiú lett.
Túl vagyunk a mágikus 6 heten és a 3 hónapon.
A 3 hónapos szülinapját azzal ünnepelte, hogy 6 órát egyben aludt.
Na persze utána ezt a tehetségét nem mutogatta újra, megmaradt a már megszokott és begyakorlott 3 – 3,5 órás éjszakai ébredéseknél. Azaz egy éjszaka egy kis ajándék volt.
A nappalokban sincs túl nagy változás, ami a kajálását illeti, megmaradt a sokszor keveset elvnél. Ami alapvetően egészséges, és mindig ezt tanácsolják a hozzáértők, de ez esetünkben kicsit macerás.
Próbálkoztam azzal, hogy kivárom a 3 órát, hátha akkor megéhezik, de akkor olyan iszonyú üvöltést és balhét csap, hogy se szívem, se türelmem nincs kivárni azt az egy órát ilyen körülmények között. Enni meg nem eszik többet, egyszerűen kinyomja a nyelvével.
Valószínűleg pici a gyomra, és ennyi fér bele. Mivel a súlygyarapodása több, mint megfelelő, így el kell fogadnom azt, hogy ő „ilyen”.
Végül is minden gyerek más és más, még a testvéreknél is hatalmas különbségek vannak. Megnéztem a napló feljegyzéseimet Marci tesójáról, Tomiról és meg kell hogy állapítsam, Marci mindent egy kicsit komótosan csinál a tesójához képest.
Tomi 3 hónaposan már megfordult, ezzel szemben Marcinak még a hason fekvés is legfeljebb 1-2 percig megy.
Tomi lazán lehúzott 10-11 órát éjszaka egyben, ami talán annak volt köszönhető, hogy laza 2 deciket betolt egy kajálás alkalmával.
Ezzel szemben Marci ritkán eszik 100 ml felett. Sebaj, nem keseredek el, tudom hogy minden gyerek más.
Kiderült, a felnőttkori laktóz-intolerancia ami genetikai okokra vezethető vissza.
Azonban engedjétek meg, hogy pár szót szóljak egy újabb vizsgálatról. Mint minden kisbabának, Marcinak is át kellett esnie pár rutinvizsgálaton 6-8 hetes korában. Ez az ultrahang és a csípőszűrés.
Tudjuk, hogy ezekre a vizsgálatokra heteket kell várni, mire időpontot kapunk, és amikor ott vagyunk, akkor sem garantált, hogy időben szólítanak. Ez pedig egy pár hetes babával macerás. Még a terhességem során volt szerencsém az Istenhegyi Génklinikához, amiről csak jókat tudok mondani.
A marketingesük nagyon jól végzi munkáját, mert Marci 6 hetes korában kaptam egy smst, hogy ők is végeznek teljes test ultrahangot és ha most megcsináltatom, akkor laktóz-érzékenység vizsgálatot adnak ajándékba.
Nem hittem a szememnek. Pont az, amire nekem szükségem van. Ugyanis aznap döntöttem el, hogy megcsináltatom ezt a vizsgálatot Marcinál, csak nem tudtam, hogy hol. Számomra mindig macerás és elintézendő nyűg kikeresni hogy hol végeznek ilyen vizsgálatot, megbízható-e, stb. plusz tutira kell beutaló, meg időpontkérés, meg telefonálgatás, utánajárás.
Ezek a „nem szeretem” kategóriába tartoznak nálam, így most örültem, hogy így tálcán kínálják nekem a lehetőséget. Tudtam, hogy az Istenhegyi Klinika egy „jó hely”, tutira jó orvosokkal, ahol nem kell sokat várni, és bár fizetős a történet, de legalább a pénzemért nyugat-európai színvonalú ellátást kapok.
Csendben hozzáteszem, hogy az ultrahangot a TB 6 hónapos kor alatt nem támogatja, viszont kötelező. Néhány helyen lehet ingyenesen is elvégeztetni, azt hiszem ott a kórház vagy az intézmény kigazdálkodja. Vagy nem tudom a pénzügyi hátterét, de az biztos, hogy ezeken a helyeken tumultus és sorban állás van.
A Budai Gyerekkórházba például azért nem lehet időpontot kérni, mert kapásból fel sem veszik a telefont… Na de térjünk vissza az Istenhegyi útra. Amikor telefonáltam, egy héten belül kaptunk időpontot és mikor odamentünk pikk-pakk túl voltunk mindegyik vizsgálaton.
Az ultrahang teljesen negatív lett, a laktóz-intolerancia vizsgálatot pedig kb. egy perc alatt elvégezték.
A laktóz-intolerancia vizsgálat fájdalommentes volt
Teljesen fájdalommentes volt az eljárás, annyi volt az egész, hogy egy kis pálcaszerű valamivel a száját áttörölték jó alaposan és már kész is voltunk.
Ez egy genetikai vizsgálat, amely a nyálkahártyából mutatja ki az esetleges öröklött laktózérzékenységet. 1 hetet kellett várni az eredményre, amit postán kaptunk meg.
Az eredmény sajnos pozitív lett, Marcinak öröklött felnőttkori laktózérzékenysége van.
Ez nem azonos a most fennálló laktózérzékenységgel, mert az egy fertőzés következtében alakult ki. Szóval Marci olyan, mint egy állatorvosi ló 🙁
Mivel biológiából soha nem voltam jó, így sokat nem értettem meg a leletből, de az világossá vált számomra, hogy ez a laktózérzékenység bármikor felütheti a fejét Marci életében.
Ez persze nem tragikus, csak jó tudni, mert akkor ennek megfelelően kell a táplálkozást beállítani.